Nekem, mint egyszerű állampolgárnak, akinek van egy felújításra szoruló ingatlana, azt kell tapasztalnom, hogy a „mesterek” nagy ívben tesznek rám. Mintha nem kellene a munka, nem kellene a pénz. Nem is értem. Ebben a néhány hónapban sokszor nagyon csúnyán kifakadtam, persze csak magamnak. Kivel veszekedjek? Azzal, aki el sem akar jönni, megnézni a munkát? Azzal, aki vissza se hív? Azzal, aki mindig ad egy újabb időpontot, mikor hívjam fel? Azzal, aki nem is érti, miért vagyok felháborodva?
Az elmúlt fél év tapasztalata az, hogy
- vannak cégek, ahol korrekt ügymenetet, korrekt munkavégzést tapasztaltam, és természetes módon számláznak minden vevőnek,
- vannak olyan vállalkozások, ahol rá lehet beszélni az illetőt a munka helyének megtekintésére, és a munka elvállalására,
- vannak olyan vállalkozások, ahol ügyfélelhárítás folyik,
- vannak olyan vállalkozások, ahol nincs munka, de nem is hirdetnek, mert nincs munka,
- vannak olyan „vállalkozók”, akikről kiderül, nem vállalkozók, és a számla szótól hidegrázást kapnak,
- vannak olyanok, akiket ajánlottak, sőt, beajánlottak nekik, majd az első beszélgetés után jól meggondolták a dolgot, és eléggé idegesen és visszautasítón beszéltek velem,
- van olyan eset, amikor ismerős segít a munka elvégzésében. Ekkor persze szava sem lehet az embernek, mert oda a barátság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése